Lódobogástól volt hangos ma délután Jászfényszaru főtere, ahol hacsak pár órára is, de megelevenedett a történelem.

Az 1849-es dicső Tavaszi Hadjárat útvonalait bejáró lovas hagyományőrzők XXVII. Tavaszi Emlékhadjáratának első jászsági állomásán a város vezetése és lakói nagy szeretettel és tisztelettel fogadták a hagyományok és kulturális értékek megőrzésén, felvirágoztatásán fáradozókat.

A korhű ruhákban, felszerelésekben ideérkező hagyományőrzőket Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester asszony köszöntötte. A díszszemlét követően pedig dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész emlékezett vissza a 166 évvel ezelőtt történtekre.

Ami igazán fontos Jászfényszaru számára az az, hogy ebben a nagy háromszögben kellett eldőlnie a magyarság sorsának 1849 áprilisában – mondta a hadtörténész.
Ennek a háromszögnek a központja, a szíve a Jászság és nemcsak földrajzilag, hanem lelki értelemben is. Az hogy Windisch-Grätz gödöllői főhadiszállásán olyannyira tanácstalan volt az nem kismértékben annak volt köszönhető, hogy a huszárok mellett, akik minden ellenséges felderítő tevékenységet ki tudtak szűrni, itt volt a nép is, az “isten adta nép” ahogyan Kossuth megfogalmazta.
Ezek a derék jászok, ahonnan egyetlen egy információ ki nem szivárgott, akik semmiféle információt nem szolgáltattak a magyar csapatmozgásokról. Süketen és vakon kellett a főhadiszálláson a császári-királyi hadvezetésnek döntéseket hoznia. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tavaszi hadjárat első szakasza olyan sikeresen zajlott le és olyan diadalmas győzelmet tudott aratni Isaszegnél április 6-án.

Mi volt még az, ami olyan naggyá tette ennek a kistérségnek a szabadságharcos tevékenységét?

Az a lelki erő, ami nemcsak a támogatásban nyilvánult meg, hogy az itt vonuló csapatoknál ellátták élelemmel a honvédeket, ápolták a betegeket, sebesülteket, kiszolgálták őket fogatokkal. A magyar szekérraj ekkor alakult meg. Az ágyúk vontatását is sokszor civil gazdáknak kellett ellátnia.
Volt még egy! Az a lélekemelkedettség, amellyel támogatni tudták a szabadságharcot.Ennek a csúcsa lehet majd június amikor a gondolkodó katonák előtt kezd nyilvánvalóvá válni, hogy ennek a szabadságharcnak katonai vereség lesz a vége, hiszen túlerős az ellenfél. Ebben a szituációban vannak jász férfiak, jász legények, akik azt mondják, hogy akkor is a hazát kell majd támogatni. Ez töltötte be az egész Jászságnak a szívét, lelkét és ezeknek a bátor huszároknak a hagyományőrzői állnak most itt Önök előtt.

Végezetül dr. Kedves Gyula hadtörténész a 80 huszár történetéről szólt, akik 13 vértanúval adóztak. A vértanúkból három jász volt. Közülük is kiemelte Kőműves Andrást, aki vezérszerepet játszott és akinek kitartása az, ami jellemzi a jászembert.

Holnap, azaz április 3-án pénteken a lovas hagyományőrzők folytatják útjukat. A délelőtt folyamán elsőként Jászdózsán állomásoznak, ahol a helybéliek különböző hagyományőrző programokkal színesítik az eseményt. Ezt követően a csapat továbbvonul Jászjákóhalmára, majd a délután során Jászberény főterén találkozhatunk a huszárokkal, honvédekkel.

Tavaszi Emlékhadjárat:

A Történelmi Lovas Egyesület az alapítója annak a Katonai Hagyományőrző Rendezvénysorozatnak, mely a 1849-es dicsőséges Tavaszi Hadjárat útvonalait járja be, mintegy száz lovas hagyományőrző, javarészt huszárokkal. Az emlékhadjárat útvonalán 35 településen haladnak át, ahol megemlékezésekre, csatajelenetekre kerül sor, katonai hagyományőrzők részvételével.