Ismerjük gyermekünket? Tudjuk mi a kedvenc zenéje? Kik a barátai? Szoktunk olyan hétköznapi témákról beszélgetni vele, mint például a zene? Vagy kimerül annyiban a vele folytatott beszélgetésünk, hogy mi történt aznap az  iskolában? Kész van-e a házi feladat?

Rohamosan fejlődő, elfoglalt világunkból hiányzik az érdemi kommunikáció – hívta fel a jelenlévő szülők, pedagógusok figyelmét dr. Zacher Gábor toxikológus, a pusztamonostori Általános iskolában tartott drogprevenciós előadásán.

Szomorú tényként közölte, hogy egy mai átlagos magyar családban 7 perc jut a gyerekre, emellett 5,5 óra a tévézésre, pedig legfontosabb a kommunikáció lenne.
Ha beszélgetünk egymással megismerjük a másikat, s ezáltal alakul ki a bizalom. Ha bízunk a másikban akkor hiszünk is neki. Elhisszük, hogy hová megy, kikkel találkozik és mit csinál.

A kommunikáció hiánya vezet végső soron a drogfogyasztáshoz, a fogyasztóvá váláshoz. A gyerekek már alig várják a hétvégét amikor jól kiszórakozhatják magukat, hiszen a heti 168 óra másról sem szól, mint a túlélésről. Hétvégén viszont jut néhány óra öröm, amibe még az is belefér, hogy kipróbálnak néhány dizájner drogot. A probléma nem azokkal van akik egyszer kipróbálják, hanem azokkal akiknek ez felüdülést jelent.
A fiatalok az alkohollal és a drogokkal próbálják betömni a bennük lévő lyukakat, melyek az adott problémáikból – melyekről mi szülők nem is tudunk – adódnak.
Alkohol hatására a kisfiúból ugyanis “férfi” lesz, aki sokkal oldottabban és ezáltal bátrabban szólítja meg a lányt. A baj csak az – Zacher Gábor szavaival élve -, hogy “a hardver megvan ugyan, de a szoftver még hiányzik”.

Az érdemi kommunikáció mellett nagyon fontos a szociális minta is. Sokszor sajnos mi felnőttek sem tartjuk be a szabályokat, akkor miért tegyék ők? Hogyan várhatjuk el, ha mi is szabályszegők vagyunk? Példaként említette amikor az apuka gyermekével a hátsóülésen túllépve a megengedett 50 kilométeres sebességet áthajt lakott területen. Majd később amikor a gyermeke megszerezve jogosítványát, gyakorlat hiánya nélkül eljátszva ugyanezt árokba hajt – csodálkozik. A gyerek pedig nem csinált semmi mást csak követte a szülői példát.

Nem lehetünk mindig ott a gyerek mellett, hogy a kellő pillanatban segítsünk neki. Egyedül kell tudni jó döntéseket hozni. Mire hagyatkozhat ilyenkor? Arra, amit látott és tanult tőlünk, szülőktől!

Zacher Gábor rendkívül érdekes stílusú előadásában saját példáin keresztül tért ki a mai szórakozási és közösségi mintákra is, melyek igencsak megváltoztak. Gondoljunk csak arra, hogy az ő korosztályának még legkésőbb tizenegyre haza kellett érni, ma viszont akkor kezdődnek a bulik. Azok a bulik, ahol mára már nem csak az alkohol jelenti a főproblémát, hanem a tudattágító és módosító szintetikus drogok.

És hogy elrettentéssel lehet-e hatást elérni? A válasza egyértelmű nem volt.
Nem elrettenteni kell a fiatalokat, hanem beszélni a problémáikról, meghallgatni őket, megfelelő szülői hátteret biztosítani számukra gondjaik feltárására.

Az előadás a”Jászsági iskolák fejlesztése” elnevezésű – TÁMOP 3.1.4-1262 – projekt keretén belül megrendezett Egészségnapon került megtartásra.