Óri­ási siker volt! A Jászal­só­szent­györ­gyi Hely­tör­té­neti Kör iro­dá­já­ban nem fér­tünk el, töb­ben a lépcső­ház­ból néz­ték végig, ahogy Zsigri Lász­lóné Marika bemu­tatta a pör­költ­torta alap­anya­gait és az elké­szí­té­sé­hez szük­sé­ges kellékeket.

Nehe­zen mele­ge­dett a rezsó, így volt idő meg­nézni az okle­ve­leit, a ver­se­nye­ken elért díjait, kupáit, a tor­ták­ról készült fotógyűj­te­mé­nyét. A két szol­noki hölgy­nek — akik­nek az Új Nép­lap­ban meg­je­lent prog­ra­majánló kel­tette fel a figyel­mét — volt újdon­ság az, hogy Marika az édes­any­já­tól örö­költe e mun­kát, mert Manci néni volt a falu­ban az egyik asszony, aki mes­te­rien értett a gril­lázs­torta készí­tés­hez. Ma már Marika is nagy kedv­vel, sze­re­tet­tel és kre­a­ti­vi­tás­sal készíti egye­dül a falu­ban ezt a hagyo­má­nyos süte­ményt. Most eljött hoz­zánk bemu­tatni és az érdeklődők­nek segít­sé­get adni.

Feszül­ten figyel­tünk és töb­ben jegy­ze­tel­tek is, ami­kor a recep­tet és a sok-sok for­télyt elmondta a mesterasszony:

A pör­költ­torta két alap­anyag­ból áll, cukor­ból és a mag­vak­ból. Nem mind­egy, hogy milyen kris­tály­cu­kor­ból, mert manap­ság ki kell tapasz­talni, hogy melyik ország­ból, melyik gyár­ból szár­mazó ter­mék a meg­fe­lelő. Követ­kez­nek a mag­vak: tök­mag, nap­ra­for­gó­mag, sze­zám­mag és az örök klasszi­kus, a dió­bél. Kísér­le­tez­nek a kókusszal, mák­kal is.

Az ará­nyok­ról csak annyit, hogy 1 kg cukor­hoz 40 dkg „anya­got” hasz­ná­lok. Elő­ször a cuk­rot olvasz­tom fel folyósra, utána bele­ka­va­rom az őrölt vagy egész mag­va­kat, darált vagy tört dió­be­let, majd kiön­töm, nyúj­tom, formázom.

A nyúj­tást leg­job­ban a tető­pa­lán sze­re­tem, de a műa­nyag és a fa, amit lehet zsí­rozni, vagy vizezni, az is jó.

For­té­lyok, amikre az idők során jöt­tem rá:

– Kevés cuk­rot kell elő­ször mele­gí­teni, hogy ne égjen oda.

Az egy kiló cuk­rot három­szorra teszem fel.

A cuk­rot nem sza­bad kavarni, csak a lábas­ban las­san mozgatni.

Ami­kor kisze­dem a fazék­ból, min­dig szó­rok alá „anya­got”, s akkor nem ragad.

A for­má­zás­hoz sok ötlet kell, de a gyors der­me­dés miatt egy­szerű for­má­kat kell alkal­mazni. Régen a kicsi­ket krump­li­ból, a nagy for­má­kat Édes­apám mar­ha­ré­pá­ból faragta. Alig győzte, mert egy tor­tá­hoz a for­mát csak egy­szer lehe­tett fel­hasz­nálni. Ma már fából, vagy gipsz­ből min­dent ki lehet alakítani.

A díszí­tés­nél csak arra kell ügyelni, hogy a hab jó kemény legyen. Én elő­ször fel­ve­rem a tojás­fe­hér­jét és csak utána teszem bele apró­don­ként a por­cuk­rot. Nej­lon­zacs­kó­ból ala­kí­tom ki a habzsákot.

Tulaj­don­kép­pen, csak ennyi az egész.

A meg­je­lent gye­re­kek nagy kedv­vel csa­var­ták, for­máz­ták és díszí­tet­ték a kinyúj­tott dara­bo­kat, de a 60 felnőtt részt­vevő közül csak a szer­vező, Blaha Zol­tánné Erzsike merte kipró­bálni a nyúj­tást és a for­má­zást, azon­ban min­denki ígérte, hogy ott­hon gya­ko­rolni fog. Vajon akad-e majd ver­seny­társa Mari­ká­nak?Meg­lát­juk, mert ősszel meg­ren­dez­zük a ver­senyt az ott­hon készí­tett alkotásokból!

Jó nas­so­lást, jó szórakozást!

Mari­ká­nak köszön­jük az oktatást!

Marton Rita

Forrás: jaszalsoszentgyorgy.hu