Jásztelken megelevenedett a Kánai menyegző

Jászteleken évtizedeken keresztül szokás volt, hogy imádkozással, énekléssel, valamint evéssel, ivással egybekötött táncos mulatsággal a Vízkereszt utáni második vasárnap estéjén eljárták a Kánai menyegzőt. A tíz énekből álló liturgikus népi játékot el is játszották. Ezt az ötvenes évektől hosszú ideig elfeledett hagyományt elevenítették fel 1998-ban a Nyugdíjas Klub tagjai, s azóta is minden évben eléneklik a ma már hat dalból álló menyegzőt – tudtuk meg a Művelődési Ház vezetőjétől, Túróczi Lászlónétól.

Ma sem volt ez másképp. Az újonnan felújított Művelődési Ház nagytermében érkezésemkor már ott ültek az asztaloknál a szereplők. Középen ült Mária és Jézus, mellettük a vőlegény és a menyasszony, a Násznagy és Magdolna, Jóanya és a gyerekek, a tanítványok, a szegény ember és a felszolgálók.
Az előénekes, aki a háziasszony feladatát látta el, nyitotta meg a menyegzőt, melynek énekei Jézus első csodatettét – a víz borrá változtatását – elevenítette fel.

Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Jászteleken az 1960-as évek végén hangosfilmre vették a liturgikus játékot, melyet a Néprajzi Múzeum is őriz. A néprajzi értékeket hordozó, ápolásra, továbbadásra méltó hagyomány a Nyugdíjas Klubnak köszönhetően újra éledt a településen, és már az Önkormányzat által a múlt évben létrehozott Helyi értéktárba is bekerült.

A farsangi időszak vidámságát idéző “lakodalomra” meghívást kapott a jászfényszarui Városi Kórus, mely színvonalas bemutatkozásával emelte a meghatóan szép népszokást bemutató délután hangulatát.

Köszönöm a meghívást!