Nagy megtiszteltetés érte weboldalunkat, hiszen nem mással, mint a világ legszívósabb futónőjével készíthettünk interjút, aki a 2014. évi Spartathlon ultramaraton győzteseként világrekordot is felállított.
Dr. Lubics Szilviára, lánykori nevén Vágó Szilviára méltán lehetünk büszkék mi jászok, hiszen szűkebb hazánk szülötte.

– Kedves Szilvia! Elsőként a futókarrierjéről illene kérdezni, mégis engedje meg, hogy a jászsági kötődésével kezdjük a beszélgetést. Meséljen nekünk és a Jászságonline olvasóinak gyermekkoráról. Mire emlékszik legszívesebben vissza?

– A középiskola befejezéséig Jászapátin éltem. Kisvárosi gyerekként rengeteget bicikliztünk, sétáltunk. Nyaranta strandra jártunk, amit imádtam. Esténként a szüleimmel mentünk csokis gofrit enni a strand melletti kempingbe. Éltek rokonaink Jászszentandráson, oda is mentünk párszor biciklivel. A nagymamámnál töltöttem a nyarat, többnyire az unokatesókkal. Esténként kártyáztunk, tévét néztünk.

– Felsorolni is nehéz az eddig elért eredményeit, nem is beszélve a lefutott kilométerekről. Az ember azt gondolná, aki ilyen teljesítményekre képes az már gyermekkorától kezdve tudatosan készül erre. Önről azonban azt mesélte az édesapja, hogy a középiskolában még a testnevelésórákat is kerülte. Mikor született meg az elhatározás? Honnét jött az indíttatás?

– Egészen az egyetemi évek végéig nem sportoltam. Amikor elkezdtem dolgozni Zalaegerszegen eljártam aerobicra. Jó csapat volt, napi szinten mentem. Ekkor már futottam is, de terhes lettem az első kisfiammal és maradt az otthoni torna egészen a második kisfiam két éves koráig. Utána amolyan kikapcsolódásként elkezdtem újra futni. Pár hónap futogatás után elindultam az első félmaratonon, hamarosan maratoni távon is. A harmadik gyermekem egy éves kora után kezdtem maratonnál hosszabb, ultratávokat futni. 2007-ben válogatott lettem 100 km-en, onnantól nem volt megállás.

– Mi motiválja ezeknek az ultratávoknak a lefutásában?

– Mindig más. Egy hosszabb táv, egy jobb eredmény, vagy egyszerűen csak a kíváncsiság, bírni fogom-e. Az ultratávokon az ember leginkább önmagával versenyez.

– Civilben fogorvosként dolgozik, emellett feleség és három fiúgyermek édesanyja. Hogyan tudja mindezt összeegyeztetni a futással? Hogyan néz ki egy átlagos hétköznapja?

– Nem egyszerű beosztani az időt, de meg lehet csinálni. Üresjárat nincs a napban, az biztos. A futás mindenesetre az a sport, ami nincs időhöz kötve. Lehet futni hajnali 4-kor, vagy éjszaka is. Általában délután rendelek. Reggel elkészítem a gyerekeket a suliba, miután elvittem őket, megyek futni. Heti hét futóedzésem van és kétszer járok tornára. 160-200 km-t futok egy héten. Délután rendelek, a srácokért a férjem megy. Az este újra a családé.

– A férje szintén orvos, és ha jól tudom Ő is a futás szerelmese. Gyermekeik közül örökölte valamelyik a futás iránti szeretetet?

– A férjem is fut. Most ő is ultratávokat. A srácok nem szeretnek futni. A legnagyobb fiam, Olivér kondizik, a középsőnek Botinak elég a heti hat tesi óra, a legkisebb Kolos focizni, úszni jár.

– Végezetül kérem, beszéljen a 2015. évi terveiről.

– Áprilisban futottam a 24 órás világbajnokságon, két hét múlva indulok az Ultrabalatonon (220 km), itt a férjem is indul, rá egy hónapra Olaszországban a Dolomitokban futok 120 km-t 5800 m szintemelkedéssel, ősszel újra Spartathlon (246 km), közben még pár hazai verseny. Az idén már a húgom is a 24 órás válogatott tagja volt. Úgy látszik az egész család fertőződik a futással.

– Köszönjük szépen a beszélgetést. Kívánunk Önnek és családjának jó egészséget és további sikeres kilométereket!

 

Dr. Lubics Szilvia
Született: Jászberény, 1974. május 27.
Magyar amatőr hosszútávfutó és ultramaratonista
Ötször egymás után teljesítette az Athén–Spárta útvonalon a 245,3 km-es futóversenyt, 2014-ben 26:53:40-es idejével új női pályacsúcsot állított fel.

Eredményei: http://lubicsszilvi.webnode.hu/rolunk/