Az idén megrendezett háziverseny ismét nagyon színvonalasra sikeredett. Rengeteg induló, szülők, nézők és hatalmas szurkolótáborok. Öröm volt nézni, hogy  ez a “kis” közösség milyen óriási is valójában. A yakuzás szülők kitettek magukért a rengeteg finom süteménnyel, szendviccsel, pogácsával, gyümölccsel.

A gyerekek pedig?? Óriási élményt biztosítanak nekünk felnőtteknek, edzőknek,  versenyzőknek, szülőknek, nagyszülőknek csupán azzal, hogy részt vesznek és tudásuk legjavát nyújtják egy ilyen neves eseményen, ebben a remek családban.

Bíróként kicsit más szemszögből volt lehetőségem beletekinteni a versenybe. Látni azt, hogy milyen szakmai munka folyik, hogy az edzőink tényleg mennyi erőfeszítést, munkát, tudást fektetnek ezekbe az apróságokba:) Bizonyára nem árulok el újdonságot azzal, ha azt mondom, voltak olyan bunyók amit tényleg tátott szájjal néztem végig. Látni, ahogy a kis karatékák használják a fejüket, egy-egy cselt kidolgoznak és nem ész nélkül “parasztból” ütik egymást, épp ahol érik.

A felnőttekre pedig méltán lehetünk büszkék, ahogy kiálltak a tatamira és megmutatták a fiataloknak, hogy igenis odateszik magukat ők is, sokszor a saját korlátaikat ledöntve.

Talán ha én is ilyen körülmények között készülhettem volna gyerek, serdülő.. versenyekre, biztos hogy nem itt tartanék 🙂

A verseny jó hangulatban zajlott, sok remek ember jött el, hogy megtekintse a versenyünket, és az ő véleményük is megerősít abban, hogy amit csinálunk tényleg megállja a helyét, értékes embereket nevel és tanít a közösség. Ismét egy nagyszerű napot tölthettünk el együtt, amit a végén értékeléssel és rengeteg beszélgetéssel zártunk a vacsora folyamán.

Osu: Szabó Zsófi
Fotó: Babinyecz János
Forrás: jaszboldoghaza.hu