Nemzetközi stábbal rendezte meg a mentő- és keresőkutyák bajnokságát a hétvégén a jászberényi Kutyákkal az Életért Alapítvány.

A háromnapos megmérettetést az alapítvány az SOS Mentőkutyás Egyesülettel közösen szervezte meg, holland és szlovák bírók pontozták a kutyák és kiképzőik teljesítményét.

A péntektől vasárnapig tartó bajnokságon három nagyobb feladat közül egyet, és egy közös, minden induló számára kötelező kört kellett teljesíteniük az indulóknak. A figyelem a kutyákra összpontosult. A szimatmunkáknál a kiképzők irányítása mellett a kutyáknak a szaglásuk segítségével szerzett információt kellett továbbítaniuk: a megtalált személyt hangos ugatással jelezték. Az állatok nehezített pályákon mozogtak, hiszen a legmagasabb minősítési fokozat megszerzéséért indultak.

Szabó Gábor, az alapítvány elnöke arról tájékoztatott, hogy a választható feladatok között szerepelt egy kétezer négyzetméteres rom átvizsgálása, amit fél órán belül kellett teljesíteniük a párosoknak. Ennyi idő állt rendelkezésre annak felderítésére, hogy hová tűnt el három sérült, akik teljes némaságban, mozdulatlanul gubbasztottak rejtekhelyükön. A kutyák csak szaglásukra, hagyatkozhattak, úgy, hogy a kutyavezető nem léphetett a romok közé, csak a területen kívülről irányíthatta négylábú társának a mozgását. Amikor a kutya ugatással jelezte, hogy megtalálta az romok alatt rekedt embert, a gazdája csakis ekkor közelíthette meg, de csak addig mehetett, amíg a kutya hangját hallotta. Ha a kutya elhallgatott, a gazdának is meg kellett állnia.

A terepkutatásra vállalkozó kutyásoknak egy 3,5 – 4 hektáros, erdős, bozótos területen kellett eredményt produkálniuk. Az állat vezetője csak a kijelölt ösvényen haladhatott, a kutya ugyanakkor szabadon kereshette az elrejtőzött embereket. A versenyből kizárásra kerül, ha az állat megharapja, vagy bármilyen módon „megsérti” a bajbajutottat.

A kiképzési technikák nem titkosak, a jó tapasztalatokat megosztják egymás között a szakemberek, de a bonyolult feladatok elsajátítása így is legalább két és fél évébe telik egy-egy keresőkutyának. Bármennyire is ezt gondolnánk, nem alapvető tulajdonsága az állatnak az, hogy szimat után mindent megtalál, erre volt példa a harmadik választható feladat, amely egy két kilométeres útvonalat tartalmazott, amelyet GPS-szel rögzítettek. A kanyargós, nehezített pályán kilenc tárgy tartozott az eltűnt emberhez, ez lehetett gyufásdoboz, zsebkendő, kesztyű vagy bármi más, melyeket a kutyának fekvéssel kellett jeleznie. Amelyik eb elvesztette a nyomot vagy túlságosan eltért a GPS által rögzített útvonaltól, az nem folytathatta a versenyt. És azt még el sem árultuk, hogy a nyomot három órával a keresés megkezdése előtt kellett a keresendő személynek „lefektetnie”…

A nagy feladatok mellett mindegyik kutyás párosnak be kellett mutatnia felkészültségét egy ügyességi és engedelmességi feladatokból álló gyakorlatsoron is, ezzel együtt szerezhette meg az emelt szintű minősítést. A rendezvény nyitott volt, nagy népszerűségnek örvendett kutyabarát körökben. A jászberényi Kutyákkal az Életért Alapítvány tagjai is lelkesen vettek részt a szervezésben, lebonyolításban és a versenyeztetésben is. Csaknem negyven kutya nevezett a legmagasabb szintű minősítésre. Az alapítvány egyébként tagja a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság HUNOR nehéz minősítésű kutató-mentő csapatának is, amelyikről köztudomású, hogy hivatásos mentőszervezetként a hazai és a nemzetközi segítségnyújtásban is bevethető.

S.Tóth Anikó tű. főhadnagy
megyei katasztrófavédelmi szóvivő