Naplegenda Jászapátin

Pénteken veszi kezdetét a Jászok huszadik világtalálkozójának háromnapos rendezvénysorozata Jászapátin, melynek ünnepélyes megnyitóját követően színpadra lép a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda táncprodukciójával.
A magyar néptánc legdinamikusabb, legerőteljesebb mozdulatai valóságos táncvihart állítanak a színpadra, bemutatva a Nap kultuszát, életünkben betöltött szerepét.

Csillagösvényen jöttünk
Keletről jöttünk, mint a Nap. Itt vagyunk, évezredes élni akarásunk megtartott bennünket. Talán a csodás Szarvas vezetett, szarvai közt a ragyogó Nappal? Talán Csaba királyfi óvott bennünket legendás csillagösvényén ? Mindez a legendák ködébe vész. De ahogy a hajnal hasad, ahogy tavaszra fordul a mindig újjászülető természet, mi is újra indulunk, hogy kiküzdjük helyünket a Nap alatt.

Hajnali áldozat
Az ősi áldozati szertartás az emberiség hajnalát idézi. A természet erőinek kiszolgáltatott ember monoton mozdulatsorok mágiájával igyekszik biztosítani a legfelsőbb Hatalom jóindulatát együtt a körben, mely óv és összetart. Az égve forgó kábulatból kiváló lány egyedül marad, őszi emberáldozatok jelképeként.

A Nap éneke
Az áldozati ének a Naphoz a többiek üdvéért csendül fel.

Nyár van, nyár
Szerelem, fiatalság, erő. Férfi és nő kapcsolódásában a természet kirobbanó ereje testesül meg. A horizonton szikrázó Nap kézen fogja az Embert.

Úgy elmegyek
Előrevetülnek a jövő méhében szunnyadó szörnyű idők. A mindenkori elválások előszele borzongat.

Visznek a vonatok
Háborúba induló katonák a zakatoló vagonokban a szabadságról álmodnak. Gondolataik az elhagyott kedves felé szállnak az enyhítő álom szárnyain. Egy katonafényképpé merevülve suhannak tovább a pusztulás felé.

Sirató vörösben, zöldben
Lányok siratják kedveseiket. Monoton mozdulataikban csökönyös remény munkálkodik, hogy lesz még viszontlátás.

Harcias játékok – Szép napunk támad
Egymás ellen fordulnak az indulatok. A férfiak önpusztító őrületét a Lány (a Nap húgának) megjelenése oldja fel. Az egymás ellen feszülő nagy energiákat fellobbanó sugárkéve, egy Lánycsapat tereli új mederbe: a reménytelenség legyőzésére.

II. felvonás

Búcsúzó
A rejtőzködő Nap helyett a Hold ezüstös sugarai világítják be a megfáradt Világot. A múlt napok melegét őrizgetők a “boldog békeidőktől” búcsúznak. Nosztalgikus borzongásuk a jövőnek szól, mely nem sok jót ígér. Valami felbomlik, de mi jön helyette? A férfi egy olyan világtól búcsúzkodik, amely többé soha nem tér vissza.

Rabének
Férfimagány. A fogság nem csupán kívülről zárja körül a rabokat, ez önmaguk bezártsága is, melyből erejüket megfeszítve próbálnak újra és újra kiszabadulni.

Egyedül
Megkezdődik a tánc. De ez már nagyon keményen kopog. Rideg, zord világ kibontakozásának a nyitánya ez.

Esővárók
A megtisztító esőre vágyók ezredéves varázslatokban reménykednek.

Az ördögök bálja
A megtisztulás elmarad. Berobban a Pokol. A Gonosz erői kiszabadulnak a mélyből és tombolva árasztják el a Földet, a lelkeket.

Utolsó dal
Kétségbeesett kiáltás a megváltásért. A reménytelen helyzet újra és újra egymás ellen fordítja az embert, de végül összesimulnak mégis a megkínzott lelkek, hiszen egymás nélkül nem lehet megváltás.

Mindig jönnek új napok
Egymásra találva ismét felragyog az áldott Nap fénye. Hiszen nem más az, mint a Szeretet lángolása, melyet csak az egymásért dobbanó milliónyi emberszív képes lángra lobbantani. És újra indul a nagy körforgás.

Forrás: hagyomanyokhaza.hu

 

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés