A Jászsági Hagyományőrző Egylet jászvise­let bemutatója mellett, a Községházán egy kis kiállításon mutattunk be a huszadik század első feléből még fellelhető ruhadarabokat a Fainas Kft. ajándék állványain.

A legrégibb, egy 15 éves lány ünneplőruhája volt, amit 1938-ban saját maga varrt. Nagy Emerencia azóta férjhez ment Törőcsik Ignáchoz, dédunokái is születtek, de még mindig féltve őrzi első nagylánykori ruháját. A becses darab a kiállításon nászasszonya, Tóth Jánosné Serfőző Margit bekecse és ünneplő téli fejkendője mellett kapott helyet.

Egy másik nagyon régi ruhadarabot is bemutattunk, de azt nem ismerte fel senki, csak Berényi Jenőné Czakó Marika tudta, hogy a kabátját a nagymamája Radics Jánosné Bathó Franci berliner nagykendőjéből alakították át. Marika édesanyjának hagyatékából egy hímzett hálókabátot és a piacra járó kötényét adta a Helytörténeti Gyűjteménynek.

Ebből az alkalomból értékes ajándékot kapott a falu Gyűjteménye. Ronyecz Sándorné az anyósa Mariska néni ködmönét, apósa és férje csizmáit ajánlotta fel. Ezeket a darabokat az 1940-es, ’50-es, ’60-as években készítették a falu iparos mesterei. A Fő úton lakott Táboros Béla szűcs készítette a ködmönt és a bekecset, a csizmákat pedig Radics János és a fia Antal.

1892-ben fotózták le Fekete Imre dédnagyapját a fehér bőgatyájában. Ez a legrégibb képünk.1901-ben készült a következő régi kép, amin Csák József tanár bácsi Lajkó nagyapját és dédszüleit lehet látni. Ők kötélverők voltak, a fiú szeszfőzdét is alapított, amit később a veje, Csák József vett át és fejlesztett tovább. Ez a fotó tehát a szentgyörgyi iparosok századforduló körüli ünnepi öltözékét illusztrálja.

A többi kép is bizonyítja, hogy falunk a zárt jász közösség szélén terült el. Alapvetően paraszti viseletet hordtak az emberek, de azért már érződött Szolnoknak, a polgári nagyvárosnak a hatása is.

Marton Rita

Forrás: jaszalsoszentgyorgy.hu