Egy nagyon régi szakácskönyvet lapozgatva akadtam erre a fánk receptre:
Bögrébe morzsolunk fél csomag élesztőt, megszórjuk egy teáskanál cukorral és felöntjük langyos tejjel, úgy, hogy a bögre félig legyen. Pár perc múlva hozzákeverünk két evőkanál lisztet, és meleg helyre tesszük. (Jó tanács: a bögrét állítsuk egy tálba, így akkor sem fog kifolyni, ha túl megkel az élesztőnk)


Közben, öt tojássárgáját egy evőkanál cukorral habosra keverünk. Hozzáadunk hét deka olvasztott margarint (eredeti recept szerint: íróvajat), és azzal is jól elkeverjük, majd beleöntjük a megkelt élesztőt, végül 50 deka lisztet, melyben elkeverünk egy kávéskanál sót. Annyi langyos tejet adunk hozzá, hogy jó fánk tészta (galuskatésztánál kicsit keményebb) legyen belőle. Meleg helyen kb. félórát kelesztjük. Lisztezett deszkára borítjuk, gyengéden kinyújtjuk, és lisztezett fánkszúróval kiszúrjuk. A deszkán is hagyjuk még kelni egy félórát, majd minden fánk közepét benyomjuk az ujjunkkal. Ez a fele kerüljön elsőként az olajba.


Nagyon bő olajban sütjük. Sütéskor ne tegyünk túl sok fánkot egyszerre az olajba, mert lehűti, azonkívül a tészta sülés közben megduzzad, és ha szorosan van, akkor nem sül szépen.
Rácsra szedjük, és ha kihűlt meghintjük porcukorral. Baracklekvárral tálaljuk.