Bemutatkozik a pusztamonostori Kreatív Szervezőcsapat

A Kreatív Szervező Csapat 2015. decemberében alakult meg. Bár nem is sejtettük, hogy egy bolondozásnak komoly vége lesz, és elindulunk egy jótékonysági vásár rendezése felé, amit végül mintegy két hét szervezés alatt sikerült is összehoznunk.
Voltak, akik elzárkóztak előlünk, de akadtak olyanok is, akik kicsit bátortalanul, mégis igent mondtak a felkérésünknek, és azóta is velünk tartanak. Mi nem vártunk sokat, elvégre, csak egy kósza ötlet volt. Egy aprócska kezdeményezés, ami végül megtöltötte a Művelődési házunkat emberekkel. Sorra jöttek a visszajelzések, amelyben nem csak köszönet, de bátorítás is volt.
Újra és újra elcsodálkoztunk azon, mit kezdtünk el, és lényegében el is könyveltük, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, ám húsvét alkalmával újra összeálltunk. Örömmel vettük észre, hogy sikeresen kirobbantottuk az embereket az otthonaikból, és ott álltunk valami hihetetlen kezdeményezés közepén.

Nemcsak újabb jótékonysági vásárt, hanem a hivatal előtt álló öreg tölgyet is kidíszítettük tojásokkal. Első nekifutásnak csak kicsiny csapatunk négy alapító családja volt jelen, ami csalódással töltött el bennünket, de egy héttel később újra nekifutottunk. Egyeseknek talán butaságnak tűnt, ám amikor már több száz tojást kaptunk a lakosságtól, akkor kezdtük felfogni, hogy valami elindult. A tojásfa jelkép lett, a helyi emberek összetartásának jelképe, és ha valaki nem is tudott ott lenni, akkor amikor mi, a fára később is felrakhatta a saját díszét. Kicsiny falucskánk óvodás tündéreitől az idősebbekig minden korosztály képviselte magát.

Az utolsó pillanatban nekiálltunk a majális szervezésének is, amit már öt éve nem rendeztek meg Monostoron, és ez újabb rekord idejű szervezést takart: cirka három hét alatt egy remélhetőleg egész falut megmozgató eseményt próbálunk szervezni.  Körlevelet küldtünk szét, illetve a közösségi oldalon is közre tettünk egy felhívást, hogy aki szeretne részese lenni, az jöjjön el ötletelni. A könyvtárban kezdtünk gyülekezni, de alig pár perccel az érkezés után kiderült, hogy nem elég számunkra a hely, még szerencse, hogy volt optimista ember közöttünk, és berendezkedett a nagy terembe is, ahol majdnem harminc család képviselte magát, ráadásul már nagyon sokan korábban jelezték felénk, hogy bár nem tud megjelenni, de számíthatunk a segítségére.
Közel negyven család gondolta úgy, hogy megtisztel bennünket az idejével. Olyan jellegű összefogásról beszélünk, amit hosszú évek óta nem volt példa a községben. Mérhetetlenül büszkék vagyunk rá!

Az idén rendeztünk fotópályázatot. Szent Iván éjjelén a Pusztai Íjászok bemutatót tartottak, és szikravető segítségével gyújtották meg a máglyánkat. Egy másik batyus nyársalás alkalmával járdacsillagászatot tartottunk, Jászapátiról érkeztek hozzánk Tom és kedves felesége, akik távcsövet is hoztak magukkal.

Diófát ültettünk, mely tövénél 25 évre elástunk egy időkapszulát telis-tele üzenetekkel. Hihetetlen, hogy a gyerekek, akik ott voltak közel annyi idősek lesznek a kinyitáskor, mint most én.
Decemberben ünnepi díszbe öltöztettük a hivatal előtti teret, ehhez építettünk egy nagy adventi koszorút, hó hiányában faemberkéket és fából készült rénszarvasokat, fenyőmanókat.
Mikulást is tettünk egy szánkóra, aminek ellopták a csizmáját, de néhány nappal később valaki új csizmát adott az öreg Télapónknak.
Néhány családdal közösen készítettük el a mézeskalácsokat a II. Adventi vásárunkra.

Az idén utolsó megmozdulásunk a gyertyafényes felvonulás volt. Libabőrös voltam, amikor láttam, hogy mennyien vagyunk. Néhányan nem tudtak velünk jönni, de a kapuból vagy ablakból integettek nekünk. Sőt egy kedves kis család még gyertyákkal is várt bennünket, és ők maguk a kisgyerek miatt nem tudtak csatlakozni, de a mécseseket odaadták a menetnek, jelezvén, hogy lélekben ők is velünk vannak.

Igyekszünk olyan eseményeket rendezni, amelyek nem igényelnek nagy anyagi hátteret, és ebben az itt élők is segítenek bennünket, mert talán más számára apróságnak tűnik, ha valaki egy tálca süteményt vagy egy üveg szörpöt hoz, de nekünk ez nagyon sokat jelent. Ne is említsük azt, amikor egy család anya önként áldozza fel a gyermekeivel töltött szabad idejét, hogy egy rendezvény lebonyolításában segítsen nekünk.
Nem kérjük azt, hogy ezek az emberek mindig, minden megmozduláson legyenek ott.
Reméljük, hogy ennyi sikeres rendezvénnyel a hátunk mögött egyre többen nyitnak majd felénk kicsik és nagyok egyaránt.
Céljaink vannak kitűzve, nem eget rengető dolgok, és némi anyagi hátteret valamint önkéntes munkát igényelnek, de a húsvéti vásár bevételéből elkészült pingpong asztalokhoz hasonlóan közösség formáló ereje van.

Tény és való, ez a Kreatív Szervező Csapat a mi gyerekünk, de már lassan megtanul járni. Ez nem egy emberről szól, és nem is arról a magról, amelyet a négy alapító család elültetett. Sőt nem is egy intézményről, hanem egész Pusztamonostorról.

Ezzel a pár sorral biztatnánk, minden hozzánk hasonló kis település lakóit, hogy fogjanak össze, talán egyszer-kétszer vissza fogják utasítani őket, de ez ne szegje kedvüket, mert találnak majd olyanokat is, akik csatlakoznak hozzájuk, talán akkor majd a zárt ajtók mögül is előbújnak majd.

Szeretettel várjuk az ötleteket, és azokat is akik megvalósítani kívánják azokat!

Csernus Molnár Júlia
A Kreatív Szervező Csapat szószólója, de nem egyedüli tagja!

Fotók:

https://www.facebook.com/397658456991903/photos/?tab=album&album_id=1230044137086660

https://www.facebook.com/397658456991903/photos/?tab=album&album_id=1012011788889897

https://www.facebook.com/397658456991903/photos/?tab=album&album_id=956580671099676

https://www.facebook.com/891002761009492/photos/?tab=album&album_id=1026326377477129

https://www.facebook.com/891002761009492/photos/?tab=album&album_id=891599120949856