Egy fel­irat dísze­leg Jászal­só­szent­györ­gyön a nem­ré­gi­ben fel­újí­tott, de már nem isko­la­ként funk­ci­o­náló Szent Imre Iskola falán: „Hely­tör­té­neti gyűj­te­mény”. Több évti­ze­des álmom való­sult meg: végre van Hely­tör­té­neti gyűj­te­mé­nye szülő­fa­lum­nak is. Igaz, az 1970-es évek végén már volt hely­tör­té­neti kiál­lí­tás a Köz­ségi Könyv­tár­ban, ahol könyv­tá­ros­ként dol­goz­tam, de az akkori körül­mé­nye­ket össze sem lehet hason­lí­tani a mos­ta­ni­val. A régi gyűj­te­mény meg­ma­radt darab­jai új szer­ze­mé­nyek­kel bősé­ge­sen kiegé­szülve immár állandó, vég­le­ges helyén várja a láto­ga­tó­kat két egy­kori tan­te­rem­ben is.

Az egyik terem­ben régi fotók kina­gyí­tott képei segít­sé­gé­vel idő­uta­zást tehe­tünk a múltba. A paraszti élet nehéz mun­ká­i­nak meg­örö­kí­tése mel­lett a régi ipa­ro­sok lát­ha­tók munka köz­ben. Meg­ható, ami­kor a láto­ga­tók közül fel­is­meri valaki szü­leit, nagy­szü­leit vagy éppen saját magát – még gye­rek­ként – a régi felvételeken.

A másik terem­ben a kiál­lí­tás ren­dezői régi kony­hát, kam­rát, szo­bát ala­kí­tot­tak ki szem­lé­le­tes módon tér­el­vá­lasztó para­vá­nok segít­sé­gé­vel. A „kony­há­ban” a spar­helt, a kre­denc, a vizes lóca, az asz­ta­lon a „nyútó deszka” és az elma­rad­ha­tat­lan fel­ira­tos fal­védő az 1950-es évek han­gu­la­tát idézi. A „kam­rá­ban” a ste­lá­zsin sora­koz­nak a régi ház­tar­tás esz­kö­zei: kor­sók, köcsö­gök, zsé­tár, bödön, de a teknők, ros­ták, szi­ták, sza­kaj­tók, mán­gorló, köpülő, krump­li­törő, famo­zsár, a „gyí­kény tobo­zok” is itt lát­ha­tók. A ken­der fel­dol­go­zá­sá­nak esz­kö­zei: a tiló, a héhel, a rokka, a guzsaly és a tuli­pá­nos (kelen­gyés) láda a gyűj­te­mény leg­szebb darab­jai közé tartoznak.

Meg­lep min­den­kit a „tiszta szoba” élethű beren­de­zése, ahol két kor­szak bútor­zata kapott helyet. Az egyik az 1930-as évekbe vezeti vissza a kiál­lí­tás nézőit, a másik a köze­lebbi múlt, az 1950-es évek dió­barna bútor­zata: akasz­tós szek­rény, asz­tal, szé­kek, hár­mas tükör és a kor­szak vív­má­nya­ként a rádió, amin már három nyo­mó­gomb is van: rövid, hosszú és középhullám.

Hul­lám…, aki tar­tós hul­lá­mos hajra, vagy hideg avagy meleg dau­erre vágyott, az elment Weisz­mül­ler Béla bácsi­hoz a fod­rász­hoz. Nos, itt van ő is, már­mint a fod­rász­üz­le­té­nek hagya­téka a leszár­ma­zott csa­lád­já­nak jóvol­tá­ból. Sokan isme­rik fel a fod­rá­szat esz­kö­zeit és álla­pít­ják meg, hogy „Ebben a fod­rász­szék­ben még én is ültem”. Gye­rek­ként én is hoz­zá­jár­tam, sőt nekem még fogat is húzott, mert a bor­bély­mes­ter­ség­hez ez is hozzá tar­to­zott. De Béla bácsi és test­vére Matyi bácsi nem­csak a tiszta, pon­tos és lel­ki­is­me­re­tes mun­ká­juk révén tet­tek szert nagy nép­szerű­ségre, hanem mert uno­ka­öccsei vol­tak a Tar­zan fil­mek világ­sztár fősze­replő­jé­nek Johnny Weis­mül­ler­nek. (A Weisz­mül­ler csa­lád egyik tagja a Temes vár­me­gyei Gra­bác­ról 1903-ban köl­tö­zött köz­sé­günkbe, míg uno­ka­test­vére, Johnny apja ugyan­ek­kor Ame­ri­kába ván­do­rolt ki.) Lám, milyen érde­kes a tör­té­ne­lem, milyen emberi sor­so­kat pro­du­kál az élet. A Hely­tör­té­neti gyűj­te­mény min­den darab­já­hoz kap­cso­ló­dik vala­mi­lyen tör­té­net, vagy emlék, melyet az ado­má­nyo­zója elmon­dott nekünk.

Meg­óvni a rég­múlt emlé­keit és átmen­teni a jelen­nek. Szép fel­adat ez az év ele­jén ala­kult Hely­tör­té­neti Kör tag­ja­i­nak, akik a nyár folya­mán lét­re­hoz­ták az azóta falu­mú­ze­um­nak emle­ge­tett gyűj­te­ményt. A láto­ga­tási nap­ló­ból a sok szép gra­tu­láló és elis­merő bejegy­zé­sek­ből idé­zek: ”Min­dig bol­do­gan jövök haza az „én kis falumba”. Köszö­nöm szé­pen a rég­múlt emlé­keit.”… „Köszön­jük min­den­ki­nek aki­nek csak egy kis mun­kája van ebben a gyö­nyörűen meg­kom­po­nált kiál­lí­tás­ban, hogy részünkre megőr­zik a múlt emlékeit.”

Sok ado­má­nyozó és sok segítő mun­kája tette lehetővé a gyűj­te­mény létre jöt­tét. Blaha Zol­tánné, Fajka József, Luká­csi László, Mar­ton Rita, Mül­ler Atti­láné, Pogányné Gál Judit, Simon Károly, Talált József oda­adó mun­ká­já­nak és lel­ke­se­dé­sé­nek köszön­hető leg­in­kább, hogy a köz­ség hely­tör­té­neti gyűj­te­ménnyel büszkélkedhet.

Szar­vák Imre pol­gár­mes­ter urat külön köszö­net illeti, aki anya­gi­lag támo­gatja műkö­dé­sün­ket és min­den kéré­sünk­nek szí­ve­sen tesz ele­get. A Kör meg­ala­ku­lása óta figye­lem­mel kíséri mun­kán­kat és a gyűj­te­mény kiala­kí­tá­sá­hoz szak­mai segít­sé­get nyúj­tott taná­csa­i­val Hor­tiné dr. Bathó Edit a Jász Múzeum igaz­ga­tója. Hálás köszö­net érte.

Luká­csi László

hely­tör­té­neti kutató

forrás: jaszalsoszentgyorgy.hu